A gén kifejeződésének folyamata a biokémiai anyagok sorrendjében tárolt információt másolja, lefordítja és felhasználja az élő organizmus újjászülésére és tulajdonságainak továbbörökítésére. Ezt a folyamatot módosítják és szabályozzák a dns lánc egy-egy tagjához, vagy a láncot 146 bázispáronként körülvevő fehérje”gyöngysorhoz”(hisztongyűrűhöz) hozzákötődő egyéb (foszfor, metil, acil, stb. tartalmú) anyagok, melyek befolyásolják a génkifejezés sebességét és intenzitását, vagy le is állíthatják azt. Többnyire ezek a módosítók jelentik azokat a genetikai jelzőket (markereket), melyekből a leszármazási vonalakat meg lehet állapítani.

 
A génkifejezés fő közvetítője a ribonukleinsav. Három  típusa van: riboszóma RNS (rRNS), messenger (hírvivő, mRNS) és transzfer (szállító, tRNS). A mellékelt ábrán az RNS helyett az angol kifejezésnek megfelelő RNA látható.
 
A riboszóma konyhája:
 
 
A riboszómákban történik a fehérjék bioszintézise. Ehhez első lépésként a kromoszómák DNS tagjainak sorrendjében tárolódó genetikai információ  némi változtatással lemásolódik hírvivő (messenger) mRNS-sé. Ebben az átiratban a dns timin építőköve helyett az RNS-ben uracil szerepel. A második lépésben a riboszóma kisebbik alegysége kapcsolódik (a képen 9 óra irányából érkező) hírvivő mRNS-hez és maga után vonja a nagyobbik alegység kapcsolódását. A hírvivők juttatják el a szintetizálandó fehérjék három betűs kodonjait, tervrajzait a riboszómákhoz. A kodon-séma a legutóbbi posztomban látható. A harmadik lépés a riboszómán történik, amelynek gépezete a kodonokat lefordítva állítja elő a fehérjéket a megfelelő antikodonnal jelölt szállító tRNS által (a képen 10 óra irányából) hozott aminosavakból. Ez a részlet a peptídszintézis példáján az alábbi képen látható.
 
 
A riboszómának három RNS kötődési helye van, melyeket az első kép tüntet fel: az A site-hoz az aminosavakat szállító tRNS, a P site-hoz a peptidszállító kapcsolódik, Az E-site fogadja a terhétől megszabadult tRNS-t, mielőtt az elhagyja a sejtet.
 
Az újonnan szintetizált fehérje pedig sima felületű hártyával körülvéve szállítódik a sejtfelszín felé, majd (az első képen 12 óra irányában) a legutóbb már említett ún. Golgi-készülék közreműködésével ürül ki a sejtből a vezikulumokon keresztül.