Idén július 19-én számoltam be az alábbi, itt röviden idézett iratról.

XI. Pius pápa „Égő aggodalommal” kezdetű enciklikájában (1937.03.14.) felemelte szavát az ellen, hogy a pogány hiedelmek, erkölcsök és szokások újkori változatait gyakorlók kereszténynek hazudják magukat. 

Mivel címzettje a német Reich állami ideológiája volt, kifejezetten azokról beszélt, akik egy állítólagos ősgermán hittel, vagyis egy kereszténység előtti elgondolással azonosulnak. „Az ilyen nem számíthat az istenhívők közé.” Nálunk a pogány ősmagyar kultusz, bár akadtak terjesztői és hívei, nem emelkedett a hivatalosan támogatott államhit rangjára.

Az Enciklika így folytatódik, egyebek között:

„Csak felületes szellemek eshetnek abba a tévedésbe, hogy nemzeti Istenről, nemzeti vallásról beszéljenek...”

A hitleri birodalomban nehéz körülmények közt helytálló hívekhez megerősítően szólt:

„Köszönetet mondunk nektek, Tisztelendő Testvérek, valamennyi papjaitoknak és minden híveteknek, akik az ... újpogánysággal szemben keresztényi kötelességeiteket teljesítettétek és teljesítitek.” 

A propagandisták megpróbálják a barbár mítoszokat a vallással összeegyeztetni, de mindez „álkeresztény jellegű” törekvés. „Ha már nem akar keresztény lenni az ilyen, legalább arról mondana le, hogy hitetlenségének szókincsét keresztény fogalmakkal gazdagítsa.”

Eddig a pápai enciklikáról szóló beszámolóm.

*

 

XI. Piussal (és mellesleg a rá hivatkozó jegyzetemmel) összhangban ítélte el most a Magyar Katolikus Püspöki konferencia az„ősmagyar szinkretizmust“. "Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése."