Hawking születésnapja
Korunk egyik legnagyobb
szelleme január 8-án volt 67 éves.
Beszámolója
felfedezéseiről (kivonat):
Kutatómunkám során 1970-ig kozmológiával, a világegyetem, a nagy
léptékű jelenségek tudományával foglalkoztam. Legfontosabb munkám
ebben az időben a szingularitásokra irányult. A megfigyelések
alapján a csillagrendszerek távolodnak tőlünk, azaz a világegyetem
tágul. Ez viszont azt jelenti, hogy a csillagrendszereknek a
múltban egymáshoz közelebb kellett lenniük. Felvetődik tehát a
kérdés: vajon létezett a múltban egy olyan időpont, amelyben
valamennyi galaxis egy helyen tömörült, és a világegyetem sűrűsége
a végtelenhez közelített? Vagy létezett a tágulást megelőzően egy
összehúzódási szakasz, amelynek során a csillagrendszereknek
valahogy sikerült elkerülniük, hogy összeütközzenek egymással?
Talán elrepültek egymás mellett, azután kezdtek távolodni?
...megmutattuk, hogy ha az általános relativitáselmélet helyes,
akkor a múltban léteznie kellett egy végtelen sűrűségű
állapotnak.
Ez a végtelen sűrűségű állapot az
ősrobbanásnak vagy Nagy Bummnak nevezett szingularitás volt.
Az általános relativitáselméletből
az is következik, hogy a nagy tömegű csillagok összeroppannak,
amikor nukleáris energiakészletük kimerül. Penrose-zal együtt
végzett munkánk során kimutattuk, hogy összeroppanásuk addig
folytatódik, amíg végtelen sűrűségű szingularitássá nem zsugorodnak
össze. A csillag és a csillagon található valamennyi dolog számára
ez a szingularitás az idő végét jelentené. A szingularitás olyan
erős gravitációs teret képvisel, hogy a fény ebből a tartományból
nem juthat ki, mert a szingularitás gravitációs tere visszahúzza.
Az ilyen tartományt, amelyből nem lehet kijutni, fekete lyuknak, a
tartomány határfelületét pedig eseményhorizontnak nevezzük. Ha az
eseményhorizonton keresztül bárki vagy bármi a fekete lyukba zuhan,
akkor számára a szingularitásban elérkezett az idő vége.
...
1970-től 1974-ig a fekete lyukakkal
foglalkoztam. 1974-ben aztán életem talán legmeglepőbb felfedezését
tettem: a fekete lyukak nem is teljesen feketék! Ha az anyagi világ
kis méretekben megnyilvánuló viselkedését is figyelembe vesszük,
arra az eredményre jutunk, hogy a fekete lyukból sugárzás és
részecskék szivároghatnak ki. A fekete lyuk tehát a forró testhez
hasonlóan sugárzást bocsát ki.
1974 óta az általános
relativitáselmélet és a kvantummechanika ellentmondásmentes,
egységes elméletté történő összekapcsolásán dolgozom. Munkám egyik
eredményeként 1983-ban Jim Hartle-lal, a Santa Barbara-i
Kaliforniai Egyetem kutatójával felvetettük, hogy mind az idő, mind
a tér véges kiterjedésű, de határtalan. Ez olyasmihez hasonlítható,
mint a Föld felszíne, de annál kettővel több dimenzióban. A Föld
felszíne is véges kiterjedésű, még sincs határvonala. Utazásaim
során még soha nem sikerült leesnem a véges felszín szélén. Ha ez a
feltevés helytálló, akkor nem léteznek szingularitások, és a
tudományos törvények minden esetben, tehát a világegyetem
kezdetekor is érvényesek. A világegyetem keletkezése is a tudomány
törvényszerűségeinek megfelelően ment végbe. Azt mondhatjuk tehát,
hogy erőfeszítéseim sikerrel jártak. Megismertük, hogyan
alakult ki a világegyetem. Azt azonban, hogy miért alakult
ki, továbbra sem tudjuk.
galaxisok sûrûn összeûtköznek,hogy oda vagy vissza,ilyen értelemben teljesen mindegy
Imádom a könyveit! Bár egy-kettő nagyon nehezen emészthető. De érdekes és van humora a pasinak.
"Azt azonban, hogy miért alakult ki, továbbra sem tudjuk." A "miért" kérdése feltételezi, hogy van egy külső ok.
A világnak nincs "miértje". Volt, van, lesz. Energia, ami nem tud nem létezni. Ha mindenáron (erőszakoltan) az okát keressük, önmaga oka, önmaga miértje.
Az általunk felfogható világegyetem nem volt mindig, de energia akkor is létezett, más világegyetem formájában. Az utóbbi elpusztulhatott, de az energia fennmaradt az újabb univerzumban.
Hawkingot erről nem kell meggyőzni. Szerinte a "világegyetem keletkezése is a tudomány törvényszerűségeinek megfelelően ment végbe." Tényleg odaírhatta volna, hogy az általunk ismert világegyetemről van szó. De a tud.törv.be az energiamegmaradás beleértendő.
De honnan tudta az a buta energia, hogy éppen ilyen és nem más univerzum formájában kell megjelennie?
halandor: valóban mindegy, annál is inkább, mivel az összeütközésük is újabb energiaformát teremt, vagyis az energia átalakulásának az egyik módja.
Alien*x: én is szívesen olvasom. Nézeteinek változását is megtalálom bennük. Pár éve visszavonta a fekete lyuk elméletét, később, módosítva újra helyesnek ismerte el. A kutató elme rugalmas, nem évezredekre szóló doktrínákat hirdet ki.
smirgli: nem volt külső kellés. Az energia különböző formáinak (tömeg, sugárzás, sötét anyag, gravitáció, bozonok, kvantummechanikai hatások, stb.)kölcsönhatása szülte éppen ilyenre az újat. Az energia belső kölcsönhatása volt a "kell". Az okos emberiség még sokáig fogja tanulni a buta energia működését.